Faludy György illusztrációk

Kántor János megnyitója - Budavári Labirintus Esztergomi Faludy György kiállítás meghívója Kaláka Fesztivál, Faludy György kiállítás, Miskolc, Európa ház Kaláka Fesztivál, Faludy György kiállítás, Miskolc, Európa ház Kaláka Fesztivál, Faludy György kiállítás, Miskolc, Európa ház Faludy György kiállítás, Menta Terasz, Budapest Faludy György kiállítás, Menta Terasz, Budapest Turek-Nágel Projekt, Vam Design Turek-Nágel Projekt, Vam Design Turek-Nágel Projekt, Vam Design Turek-Nágel Projekt, Vam Design

(...) Szándékaink szerint szerettük volna köszönteni Faludy mestert is köreinkben , de ő már, -mint sajnos köztudott -Villon mesterrel ítél és anekdotázgat földi dolgainkról. Ám köztünk vannak mégis ők, kik „megjárták mind a hat világot, megáldva és leköpve mindenütt.” Szerencsére azonban nem fogyunk, mármint alkotók nem fogyunk, a képzőművészek, a költők, a színészek, az értők. A választás nem véletlen, Faludy sem véletlenül választotta Villont. És felkiált: „S talán ha majdan kettőezret írnak Krisztus után, még tudja a világ, hogyan csókolt egykor Villon a csavargó, s mély serlegekből hogyan itta a bút, s hogy indult végül álmos és kanyargó vizekre , honnan nincsen visszaút.” (...)

(...) Vajon a XXI. Század elején miért éppen Faludy és miért éppen Villon? Miért választja a magatartásbéli analógiát, a keresést valaki? Divatból? Túl egyszerű lenne a válasz. A fiatal grafikus választása sokkal mélyebben leledzik, mint gondolnánk (...)

(...) Én azt hiszem az ő számára a legnagyobb problémát az okozza, hogy én-saját magam-itt és most, hogyan tovább? Ez a legnagyobb kérdés. Mi a vállalható számára, Villon és Faludy-örökítette magatartásából? Hírdethetjük-e luxusvillákból és autócsodákból a mezítelen ülepű Villon-i pimaszkodást, vagy csak irónikus álbölcsességek maradtak-e világunkban? A két ember örökségéből ennyi csupán? Hol van és milyen ma az igazság? És ez a művész félelmetes dilemmája (...)

(...) Valamilyen olyan magatartásformát igyekeztem tanítványaimnak átadni, köztül Kornélnak is, hogy próbáljanak meg művelt, és nagyon míves kultúrájú emberek lenni. Lehet, hogy nem lett mindenki közülük képzőművész, de vannak olyanok, akik folytatják a magyar grafika legnemesebb hagyományait. Nágel Kornél ilyen fajta. Éli a maga fiatal, életét, mások már a törvényei mint ahogyan én gondolkodom, de az alapok nem változtak (...)

(...) Megőrizte azt a magatartást, amely a legnagyobb grafikusainkra jellemző volt, hogy a kézműves munka legalázatosabb, legtiszteletreméltóbb képviselői voltak. A linó csak formai dolog, hisz Villon és Faludy is feketén-fehéren mondta ki az igazságot. Nem kendőzötten. Olyan tisztán, mint ahogy ezek a lapok beszélnek hozzánk. Megtalálta a hangját, egyéni kifejezőeszközeit, kell ettől több? (...)

Kántor János

Budavári Labirintus
2006. szeptember 27.

(...) Támogatni és védeni kell a honi ipart, támogatni kell azokat a művészeket, akik nehezen kapnak lehetőséget, hogy bemutatkozzanak, és hol lehetne erre jobb alkalom, mint a Nemzeti Múzeum. A Múzeum elsősorban történeti és régészeti kiállításokkal foglalkozik, de szerencsére van egy olyan hálózata, melybe beletartozik Esztergom, a Vármúzeum, ahol már hagyománya van annak, hogy a képzőművészeti kiállítások nagy számban és nagy érdeklődés mellett kerülnek megrendezésre. Például néhány hónappal ezelőtt láthatták itt a Dali kiállítást (...)

(...) Az itt látható grafikák számomra az emberi írás előtti időkre visszavezethető alkotásokhoz állnak a legközelebb, amikor a kifejezésmód, a tartalom és a forma egysége kellett, hogy megvalósuljon, hogy az alkotó át tudja adni azt a gondolatot, melyet szeretett volna közölni. A rajz, a grafika az emberiség egyik legősibb tudománya, és aki ezt el tudja sajátítani, hihetetlen kincs birtokában van (...)

Dr. Rezi Kató Gábor

Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma
2006. április 23.

Csillagkép a szögesdrót fölött

Amikor a kiállítás megnyitójára készülődve Nágel Kornél képeit nézegetem, megint csak az jut az eszembe, ami Faludyról mindig és általában: hogy elég nehéz lehet főállásban derűsnek lenni. Szinte már dacból. Főleg akkor, ha közben van például olyan, hogy időjárás, vagy éppen halál, meg politikai rendszerek és kurzusok, amik állandóan buknak és állandóan élednek, és közben az ember másodállásban még költői is, státuszát tekintve pedig leginkább üldözött. Ez utóbbi egyébként eléggé megnehezíti az elsőt - még mindig a jókedvről beszélünk - de majd látni, hogy talán annyira mégse.

Mostanra már mindenkinek van saját Faludy-története - ami egyébként jóval könnyebb dolog, most, hogy ő már nincs itt. Hogy már nem szólhat bele. Én most csak egy ilyet említek, azt amikor szomorúan meséli, hogy az az orvosa, aki az ő biztos halálát jósolta a közeljövőre nézve, hirtelen és váratlanul elhunyt, voltaképpen előbb elpatkolt, mint ő, és ez azért elég udvariatlan húzás. Mármint az orvostól. Hogy aztán ez tényleg így volt-e, abban annak ellenére sem vagyok biztos, hogy magam hallottam. Az igazsághoz hozzá tartozik: hogy egyáltalán nem is érdekel.

Ha itt körbenézünk, látjuk, hogy Nágel Kornélnak is van bőven Faludy-története, és ebben az esetben még annyira sem fontos az igazságtartalmat kutatni, mint az anekdoták esetében, hiszen eléggé saját történetek ezek. Azt is fontos lenne leszögezni, hogy ezek a munkák nem is feltétlenül illusztrációk, még akkor sem, ha gondosan ki vannak helyezve melléjük a versek. Hanem akkor mik?

Jó lenne arra gondolni, hogy az elkövetkező évtizedekre, évszázadokra nem marad a nyakunkon egy ikonszerű, jól és áhítattal kidolgozott Faludy-kép, hanem mindenki hozzátehet és elvehet belőle, hozzáírhatja, hozzárajzolhatja a sajátját, kétségbe vonhatja és megpiszkálhatja, akár még pimaszkodhat is vele - voltaképpen ez a pimaszkodás lenne azért a leghelyesebb magatartás.

De azért mégis van egy apró feltétel: egy percig sem szabad véresen komolyan venni. Mert akkor elkezd szúrni és fájni. Szóval: nem szabad humor nélkül csinálni.

Ha majd jó alaposan megnézzük ezeket a képeket, a vad tónusok és a fűrész-élességű vonalak között, csak lehet találni egy-egy poént, a derű leárnyékolt neonsugarát, ami miatt aztán mégiscsak elég erősen kötődni kezdenek a melléjük helyezett szövegekhez.

Keressük meg a Tanuld meg ezt a versemet! sajátosan mókás ujjbábúját, a szőrbe borult arcú vénembert, a szivacsszerű csillagot, vagy a recski szögesdrót fölé hanyagul odavázolt csillagképet. Ami ugye mindenhonnan látható.

Ezt a keresést és ezt a kutatást ajánlom erre a kiállításra is.

A kiállítást megnyitom.

Czinki Ferenc

Székesfehérvár
Öreghegyi Közösségi Ház
2010.november 11.

Nágel Kornél kiállítására invitáló meghívót olvasva könyvméretű illusztrációkra számítunk.A terembe lépve nagyméretű képek fogadnak, versmellékletekkel. Képzőművészet és költészet egymás mellett. Tisztelgés Faludy György 95-ik életéve előtt grafikákkal.

Az emberiség történetének három évszázada találkozik itt. A Villon-i XV., a XX. és a XI. Század. A középkort idézi „Villon balladái Faludy György átköltésében „ című kötet. 1937-ben jelent meg három kiadásban: május, június és szeptember hónapban. Elképesztő sikerrel. Utána hosszú szünet, hallgatás.

Azóta eltelt hetven évben minden megvátozott Magyarországon de Faludy Villonja örökéetűnek bizonyult.A legutolsó sokadik kiadást ugyanúgy szétkapkodják az olvasók miként nagyszüleink a legelsőt. A Villon átköltések néhai fordulatait az is fejből mondja ma, ki kevés klasszikus verset tud idézni (...)

Nem véletlen, hogy a költészetet szerető Nágel Kornélt a Pilinszky és a József Attila verseihez készített rajzok és metszetek alkotóját megérintette Faludy költészete. Ezért jött létre ez a kiállítás, melynek gerincét „A haláltánc-ballada” metszetsorozata adja. A merített papír sárgás, időfakította, barnára patinázott avitt felületén megjelenő nyomatok a kolostorok régi könyvtárainak lapjait idézi. Szinte érezzük a papír és anyomdafesték illatát. Elődereng a múltból a középkori ismeretlen mesterek fametszetein táncoló, zenélő csontvázak haláltánca. Villon-i hangulat! Sok neves művész, készített illusztrációkat rajzokat, metszeteket Villon műveihez. Költészete kínálja magát a képzőművészeknek az események ábrázolására (...)

Nágel Kornél figurái átírtak, formái meggyötörve, sokszor növényi alakzatokra emlékeztetve burjánzanak a valós és kigondolt világban. A metszőkés szántotta vonalak lendülete, vastag és vékony nyoma, gubancai, kötegei, vagy a kihasított világos és sötét foltok kontrasztja teszi izgalmassá képeit. A versek sugallta gondolatok így öltenek látható formát , válnak képpé. A grafikus gondos kézműves munkát végez, műterme műhely is (...)

Szentessy László, grafikusművész

2006. február 27.
Tata, Művelődési Központ

Faludyt olvasni, hallgatni, illusztrálni: csoda. Ritka pillanatok szerencsés együttállása hozta létre a kötetben található illusztrációkat. Klasszikus grafikai technikával készültek a képek, így tudtam kifejezni a versek örökérvényű, igaz mondanivalóját, és ahogy a nyomódúc a papírba préselve hagyja a nyomát, e versek is így vésődtek még jobban belém.

Az illusztráció számomra elsõsorban a versek mélyebb és másfajta megélését jelentik, és azokra az alkotókra, akiknek irodalmi mûvei megérintenek, a megismerésüktõl kezdve példaként tekintek. Azt az élményt, amit õk nyújtottak, csak úgy tudom elmondani, hogy egy kicsit más szemszögbõl bemutatom, hogy a mûveik képben kifejezve milyen hatással voltak és vannak rám.

Köszönöm, hogy a Mester és Gerendás Péter alkotótársa lehettem.

Nágel Kornél