A la recherche

Technika: fametszet 
Méret: 35 x 59 cm 
Év: 2008.


/részletek/ 

Régi szelíd esték, ti is emlékké nemesedtek! 
Költőkkel s fiatal feleségekkel koszorúzott 
tündöklő asztal, hova csúszol a múltak iszapján? 
hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot 
ittak a fürge barátok a szépszemü karcsu pohárból? 

Verssorok úsztak a lámpák fénye körül, ragyogó zöld 
jelzők ringtak a metrum tajtékos taraján és 
éltek a holtak s otthon voltak a foglyok, az eltünt 
drága barátok, verseket írtak a rég elesettek, 
szívükön Ukrajna, Hispánia, Flandria földje.” 



„Volt, ahová lepecsételt marhakocsikban utaztak, 
dermedten s fegyvertelen álltak az aknamezőkön, 
s volt, ahová önként mentek, fegyverrel a kézben, 
némán, mert tudták, az a harc, az az ő ügyük ott lenn, - 
s most a szabadság angyala őrzi nagy álmuk az éjben. 

S volt ahová ... mindegy. Hova tüntek a bölcs borozások? 
szálltak a gyors behivók, szaporodtak a verstöredékek, 
és szaporodtak a ráncok a szépmosolyú fiatal nők 
ajka körül s szeme alján; elnehezedtek a tündér- 
léptü leányok a háboru hallgatag évei közben. 

Hol van az éj, az a kocsma, a hársak alatt az az asztal? 
és akik élnek még, hol vannak a harcra tiportak? 
hangjuk hallja szivem, kezem őrzi kezük szoritását,
művük idézgetem és torzóik aránya kibomlik, 
s mérem (néma fogoly), - jajjal teli Szerbia ormán. 

Hol van az éj? az az éj már vissza se jő soha többé,
mert ami volt, annak más távlatot ád a halál már. - 
Ülnek az asztalnál, megbujnak a nők mosolyában 
és beleisznak majd a poharunkba, kik eltemetetlen, 
távoli erdőkben s idegen legelőkön alusznak.” 

Lager Haidenau, Zagubica fölött a hegyekben” 

1944. augusztus 17.

Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ azért, hogy weboldalunk használata során a lehető legjobb élményt tudjuk biztosítani.